Egy régi indián mítosz szerint a nagy vízözön idején, amikor a négy égtáj felõl négy szent teknõsbéka zúdított esõt a földre, s a vizek egyre csak áradtak, elpusztultak a törzsek; a föld összes nemzetei. Az áradó víz elõl menekülve a prérin - ahol a szent kõbánya van - gyûltek egybe az emberek, s minél jobban duzzadt az ár, õk annál szorosabban egymáshoz simultak, mígnem falként összepréselõdve valamennyien elpusztultak. Csupán egyetlen szûz leánynak kegyelmeztek meg az ártó szellemek. Csak neki sikerült megkapaszkodnia egy hatalmas sas, a Mennydörgés Madár lábában, s a sas felszállt vele egy szikla csúcsára. A sastól késõbb ikrei születtek, s ma az ikrek utódai népesítik be a földet. Az özönvíz idején összepréselõdött, vízbe fúlt emberek pedig mind kõvé váltak. Belõlük, az õ húsukból lett a szent kõ, melyet az indiánok vére festett vörösre.

Az infót a www.hopi.freeweb.hu/indian oldalról szedtem